Adhézió (tapadás)

Az adhézió két anyag egymáshoz tapadásának képességét írja le. A két különböző anyagfelület között ható vonzóerők összessége.

Ezek főként fizikai kölcsönhatások (Van der Waals-erők, hidrogénkötések stb.).

A reaktív olvadékragasztók esetében a hordozófelületen kémiai kötések léphetnek fel. Ezek sokkal erősebbek, mint a nem reaktív olvadékragasztók fizikai kölcsönhatásai.

1. ábra: Az adhézió magyarázata

A tapadás kialakulásának lényeges előfeltétele a ragasztó és a hordozófelület közötti fizikai kölcsönhatás, ennek során a ragasztónak és az illesztendő résznek a ragasztó nyitott idején belül 1 nm-nél kisebb mértékben kell megközelítenie egymást.

2. ábra: Fizikai kölcsönhatások a ragasztó és a hordozófelület között

Az olvadékragasztók esetén a különleges kihívást a felhordás utáni gyorsan növekvő viszkozitás jelenti. Ez megnehezíti a második illesztendő rész említett 1 nm-es részének befedését és ezáltal a távolság áthidalását.

A nyitott időn belül az illesztés mellett az illesztendő hordfelületekre gyakorolt nyomás is fontos tényező az olvadékragasztókkal történő ragasztás során.

A mechanikai „tapadás” vagy mechanikai rögzítés további segítséget jelenthet a ragasztáskor. Itt abból kell kiindulni, hogy a ragasztó behatol az összeillesztett alkatrész apró pórusaiba és egyenetlenségeibe, és így megtapad rajta.

Az adhézió tudományos kutatása még folyamatban van, és jelenleg különböző elméletekkel írják le, mivel a ragasztó rendszerek és az illesztendő részek felületei közötti függőségek vizsgálata nagyon komplex feladatot jelent.